Mi az Implantátum ?
Implantation Az implantátumok olyan magas értékü fémből (titánból) készült foggyökér utánzatok, melyeket szövetbarát bioanyagokból gyártanak. Az implantátumokat kis szájsebészeti mütéttel az állkapocs csontjába helyezik el azzal a céllal, hogy később ezekre a „gyökerekre” egy új fogat építsenek fel. Az implantátumok átmérője és hossza a természetes fogakéhoz közel álló, vagyis 3-6 mm ill. 8-16 mm.
Implantation Az implantátum nagy előnye a hídhoz képest, hogy erre úgy lehet egy koronát elhelyezni, hogy a szomszédos ép fogakat nem szükséges lecsíszolni. Másik -gyakran ígényelt- lehetőség, hogy segítségükkel a fogatlan szájba behelyezett protézis kitünö rögzíthető. Ugyancsak fogatlan szájban, 6-8 implantátum behelyezése után (egy állkapocsra számítva) 12 tagu híd behelyezése, és ezzel teljes rágó funkció előállítása az esztétikai ígények tökéletes kielégítése mellett.

Az implantátum felülete

 Az implantátum felülete mérvadó tényező az implantátum szervezet általi integrációjával, a csontnövekedéssel kapcsolatban. A gyártók különleges figyelmet szentelnek a felület struktúrájának és anyagának. Ismertek TPS (Titan-Plasma-Spray) vagy FBR (Fast Bone Regeneration), stb. felületek, melyek kifejlesztése folyamán a csontregeneráció idejének lerövidülését tüzték ki célul.

Az implantátum legfontosabb tulajdonságai
Implantation A gyorsabb becsavarás érdekében nagy menetemelkedésük van és általában 2 bekezdésü menettel rendelkeznek. Keresztmetszetben a menet profilja is gyártótól-gyártóig különbözik: fürészfog, kerek, háromszögü ill. ezek kombinációja. A 10 évvel ezelőtti implantátumok behelyezése előtt a csontba fúrt lyukat meg kellett menetelni. A jelenlegi implantátumok már önvágó éllel vannak ellátva. Ennek a felismerésnek (fejlesztésnek) legfőbb előnye, hogy kevesebb traumát okozva és a csontforgácsokat a furatban benne hagyva támogatják a csontregenerációt! Ugyanakkor a behelyezett implantátumnak sokkal jobb a kezdeti stabilizációja és az elfordulás elleni blokkolása!

Az implantálás menete

 1. Az elővizsgálatok célja
- A kontraindikációk megállapítása vagyis azon okok kizárása, melyek az implantálás sikertelenségéhez vezetnének.
- Az implantátum tipusának és méreteinek megállapítása. A kivizsgálás 3 részből áll: általános (erős dohányzás, cukorbetegség, szívelégtelenség, véralvadásgátló szerek rendszeres fogyasztása, stb.), fogászati (meglévő csont mennyiségi és minőségi megállapítása, stb.) és röntgenológiai.
2. A műtét
Implantation Az implantátum behelyezése helyi érzéstelenítésben, ambulánsan történik. Miután a nyálkahártyát (4) a szájsebész felvágta és a csontról (5) lefejtette, az állkapocsba először egy kisebb, aztán meg egy nagyobb lyukat fúr, amelybe becsavarja az implantátumot (3). A furatok mélységének megállapításánál segítséget nyújt a harapási sablonba rejtett mérőgolyók ismert átmérője és az ezek ismeretében elvégzett mérések és számítások a panoráma röntgen felvételen. A méréseket az állkapocs felszínétől az idegcsatornáig végzik abból a célból, hogy a furat készítésekor az ideget nehogy megsértsék vagy semmiképp se kerüljön be a furat pl. az arcüregbe (sinus). Az implantátum behelyezése után a nyálkahártyát összevarrják. A mütét után 7-10 napra a fonalat el lehet távolítani. Eddig az időpontig egy kímélő étrend és egy rendszeres, de kíméletes szájhigiénia betartása ajánlott.
3. A gyógyulási fázis
Szokásosan 3 hónapig tart. Ebben az időszakban a csont belenő az implantátum porózus felületébe, rögzítve ezt. Ettől eltérő idejű a sinus alatt elhelyezett implantátumok gyógyulási ideje, ami esetenként 9 hónapot is ígénybe vehet. Ebben az időszakban, az implantátum szervezet általi integrációját támogatandó, ajánlott a behelyezett implantátumok zónáját a rágóerőktől védeni. Ezt meglehet tenni kíméletes étkezéssel és egyes esetekben, ahol ez lehetséges, védő fogpótlások behelyezésével. Amennyiben a beteg az implantálás előtt protézist hordott, akkor ezt az új viszonyoknak megfelelően úgy alakítják át, hogy a behelyezett implantátumokat kímélje a rágóerőktől.
4. Az implantátum feltárása
A gyógyulási fázis lejárta után az implantátumokat fel kell szabadítani (feltárás). A szájsebész ehhez a müvelethez először lokalizálja az implantátumot aztán egy speciális müszert használva kivágja az implantátum fölött elhelyezkedő nyálkahártyát és eltávolítja az implantátumra esetlegesen ránőtt kötőszövetet. A feltárás után eltávolítandó az implantátum menetes furatába helyezett védőcsavar, amelynek helyébe egy gyógyuló csavart (gingiva formázó) helyeznek. A beteg ezt a gyógyuló csavart hordja addig, amíg a következö müveletekre is sor kerül és megkapja a végleges fogpotlást.
5. A végleges fogpótlás elkészítése, behelyezése
Ahhoz, hogy egy implantátumra elhelyezett korona elkészülhessen, az implantátum gyártójának függvényében, összesen 8-9 darabból álló alkatrész készletre van szükség, ideértve magát az eddig említett implantátumot, fedő csavart és gyógyuló csavart is. Ebből a szettből egyes alkatrészek nem kerülnek és/vagy nem maradnak a beteg szájában, mint pl. a gyógyuló csavar. Ennek ellenére újrahasználásuk –sterilizálás után sem- ajánlott. Az alkatrészek több mint a felét (labor analógok, öntősapkák, stb.), melyek a képen nem lathatóak, a technika használja fel. A rögzítendő protézisek esetében lehetségesek egyszerübb megoldások, mikor az implantátum egy meghosszabbított gömbfejben végződik. Ez a gömbfej a behelyezés után jól láthatóan az összevarrt nyálkahártya fölött marad. Lenyomatsapkák és csavarok segítségével lenyomatok készülnek, melyek később a technikai laborba kerülnek. Ezen lenyomatok alapján keszül el végül is a végleges protetika, amely a beteg szájába –a fogorvos kisebb beavatkozásai után- véglegesen rögzítve vagy kivehetően behelyeződik.

Esetek

Foghúzás után begyógyult hiány
Félig behelyezett implantátum

A korona rögzítéséhez felhelyezett csavar
A véglegesen behelyezett korona