Cikkek

Implantáció

Mi a fogimplantátum?

Implantation

A fogimplantátumok olyan magas értékű fémből (titánból) készült foggyökér utánzatok, melyeket szövetbarát bioanyagokból gyártanak. A fogimplantátumokat kis szájsebészeti műtéttel az állkapocs csontjába helyezik el azzal a céllal, hogy később ezekre a „gyökerekre” egy új fogat építsenek fel. A fogimplantátumok átmérője és hossza a természetes fogakéhoz közel álló, vagyis 3-6 mm ill. 8-16 mm.

A fogimplantátum nagy előnye a hídhoz képest, hogy erre úgy lehet egy koronát elhelyezni, hogy a szomszédos ép fogakat nem szükséges lecsíszolni. Másik -gyakran ígényelt- lehetőség, hogy segítségükkel a fogatlan szájba behelyezett protézis kitünően rögzíthető.

Implantation

Ugyancsak fogatlan szájban, 6-8 fogimplantátum behelyezése után (egy állkapocsra számítva) 12 tagu híd behelyezése, és ezzel teljes rágó funkció előállítása az esztétikai ígények tökéletes kielégítése mellett.

A fogimplantátum felülete

A fogimplantátum felülete mérvadó tényező az implantátum szervezet általi integrációjával, a csontnövekedéssel kapcsolatban. A gyártók különleges figyelmet szentelnek a felület struktúrájának és anyagának. Ismertek TPS (Titan-Plasma-Spray) vagy FBR (Fast Bone Regeneration), stb. felületek, melyek kifejlesztése folyamán a csontregeneráció idejének lerövidülését tüzték ki célul.

A fogimplantátum legfontosabb tulajdonságai

Fogimplantátum

A gyorsabb becsavarás érdekében nagy menetemelkedésük van és általában 2 bekezdésü menettel rendelkeznek. Keresztmetszetben a menet profilja is gyártótól-gyártóig különbözik: fürészfog, kerek, háromszögü ill. ezek kombinációja. A 10 évvel ezelőtti fogimplantátumok behelyezése előtt a csontba fúrt lyukat meg kellett menetelni. A jelenlegi fogimplantátumok már önvágó éllel vannak ellátva. Ennek a felismerésnek (fejlesztésnek) legfőbb előnye, hogy kevesebb traumát okozva és a csontforgácsokat a furatban benne hagyva támogatják a csontregenerációt. Ugyanakkor a behelyezett fogimplantátumnak sokkal jobb a kezdeti stabilizációja és az elfordulás elleni blokkolása!

Az implantáció menete

  1. Az elővizsgálatok célja
  2. A kontraindikációk megállapítása vagyis azon okok kizárása, melyek az implantáció sikertelenségéhez vezetnének.

    A fogimplantátum típusának és méreteinek megállapítása. A kivizsgálás 3 részből áll: általános (erős dohányzás, cukorbetegség, szívelégtelenség, véralvadásgátló szerek rendszeres fogyasztása, stb.), fogászati (meglévő csont mennyiségi és minőségi megállapítása, stb.) és röntgenológiai.

  3. A műtét
  4. Implantation

    A fogimplantátum behelyezése helyi érzéstelenítésben, ambulánsan történik. Miután a nyálkahártyát (4) a szájsebész felvágta és a csontról (5) lefejtette, az állkapocsba először egy kisebb, aztán meg egy nagyobb lyukat fúr, amelybe becsavarja az implantátumot (3). A furatok mélységének megállapításánál segítséget nyújt a harapási sablonba rejtett mérőgolyók ismert átmérője és az ezek ismeretében elvégzett mérések és számítások a panoráma röntgen felvételen. A méréseket az állkapocs felszínétől az idegcsatornáig végzik abból a célból, hogy a furat készítésekor az ideget nehogy megsértsék vagy semmiképp se kerüljön be a furat pl. az arcüregbe (sinus). A fogimplantátum behelyezése után a nyálkahártyát összevarrják. A műtét után 7-10 napra a fonalat el lehet távolítani. Eddig az időpontig egy kímélő étrend és egy rendszeres, de kíméletes szájhigiénia betartása ajánlott.

  5. A gyógyulási fázis
  6. Szokásosan 4 hónapig tart. Ebben az időszakban a csont belenő a fogimplantátum porózus felületébe, rögzítve ezt. Ettől eltérő idejű a sinus alatt elhelyezett implantátumok gyógyulási ideje, ami esetenként 9 hónapot is ígénybe vehet. Ebben az időszakban, az implantátum szervezet általi integrációját támogatandó, ajánlott a behelyezett fogimplantátumok zónáját a rágóerőktől védeni. Ezt meglehet tenni kíméletes étkezéssel és egyes esetekben, ahol ez lehetséges, védő fogpótlások behelyezésével. Amennyiben a beteg az implantáció előtt protézist hordott, akkor ezt az új viszonyoknak megfelelően úgy alakítják át, hogy a behelyezett fogimplantátumokat kímélje a rágóerőktől.

  7. A fogimplantátum feltárása
  8. A gyógyulási fázis lejárta után a fogimplantátumokat fel kell szabadítani (feltárás). A szájsebész ehhez a müvelethez először lokalizálja a fogimplantátumot aztán egy speciális müszert használva kivágja a fogimplantátum fölött elhelyezkedő nyálkahártyát és eltávolítja a fogimplantátumra esetlegesen ránőtt kötőszövetet. A feltárás után eltávolítandó a fogimplantátum menetes furatába helyezett védőcsavar, amelynek helyébe egy gyógyuló csavart (gingiva formázó) helyeznek. A beteg ezt a gyógyuló csavart hordja addig, amíg a következö müveletekre is sor kerül és megkapja a végleges fogpotlást.

  9. A végleges fogpótlás elkészítése, behelyezése
  10. Ahhoz, hogy egy fogimplantátumra elhelyezett korona elkészülhessen, a fogimplantátum gyártójának függvényében, összesen 8-9 darabból álló alkatrész készletre van szükség, ideértve magát az eddig említett fogimplantátumot, fedő csavart és gyógyuló csavart is. Ebből a szettből egyes alkatrészek nem kerülnek és/vagy nem maradnak a beteg szájában, mint pl. a gyógyuló csavar. Ennek ellenére újrahasználásuk – sterilizálás után sem – ajánlott. Az alkatrészek több mint a felét (labor analógok, öntősapkák, stb.), melyek a képen nem lathatóak, a fogtechnika használja fel. A rögzítendő protézisek esetében lehetségesek egyszerübb megoldások, mikor a fogimplantátum egy meghosszabbított gömbfejben végződik. Ez a gömbfej a behelyezés után jól láthatóan az összevarrt nyálkahártya fölött marad. Lenyomatsapkák és csavarok segítségével lenyomatok készülnek, melyek később a technikai laborba kerülnek. Ezen lenyomatok alapján keszül el végül is a végleges protetika, amely a beteg szájába – a fogorvos kisebb beavatkozásai után – véglegesen rögzítve vagy kivehetően behelyeződik.

    Szüksége van fogimplantátumra?
    Kérjen időpontot!